A történet egészen messze, valamikor az évtized közepén kezdődik, amikor is láttam a Discovery Channel ’Rides’ című műsorában azt a részt, ami a Burbank Choppers Club (http://burbankchoppers.com/) éppen készülő járgányáról szólt. A klub által képviselt kompromisszum-mentesség, és a klasszikus Rodos kultúra magával ragadott, és akkor elgondolkodtam, mit tudnék én összehozni, ami hasonlít a ’Bad News’-ra elkeresztelt járgányra.
Először virtuális modellt építettem a LEGO Digital Designer nevű programmal (továbbiakban LDD), ami hasznos jószág, de sajnos megvannak a maga korlátai (jelesül nem fedi egymást a felhasználható és a LEGO-tól rendlehető elemek halmaza, illetve eleve nincs benne minden elem, plusz a színekkel is trükközni kell). Azonban összehasonlíthatatlanul egyszerűbb bánni vele, mint más virtuális LEGO programokkal, illetve számomra „élőben” építeni is nehéz, mivel egyszerűen nincs elég elemem otthon. (A az alábbi linken, a Modellshow fórum egyik topikjában megtekinthető több digitális és valós alkotásom is: http://modellshow.hu/fo/viewtopic.php?f=19&t=13)
A megtervezett 'Bad News'
A megvalósítás nehézségekbe ütközött: mint már említettem, nincs akkora készletem ahhoz, hogy csak a saját „kertemben” nézzek körbe, muszáj volt külső források után kutatni. Ez megszülte a következő problémát: Magyarország LEGO téren is elég messze áll az ideálistól (mármint LEGOs, vagy bármiféle hobbit űző emberként szemlélve): a készletek igen magas áron kelnek el(ha elkelnek), nincs is sok jó bolt, ahol a pár éppen aktuális készleten kívül mást is lehetne kapni, és az úgynevezett darabáras boltokból is csak kevés van. Ezen boltokban lehet különböző legoelemeket külön, egyesével vásárolni (így nem kell megvenni az egész készletet két kerékért). Azonban, amikor én megépítettem a megtervezett verdámat, ezekben a boltokban sem találtam meg mindent, amit szerettem volna. Külföldről pedig több okból is nem akartam rendelni.
A másik probléma a LDD-vel való tervezéssel, hogy hiányzik a programból az a funkció, amivel a felhasznált elemek listáját képekkel, vagy csak név szerint ki lehetne exportálni. Vagyis legalábbis akkoriban nem volt. Így elég nehézkes egy modell elemeit kilistázni, miközben valahogy szétbontja az ember a modellt.
Így kisebb kompromisszumokat megkötve megépítettem a saját sárga rodomat:
A végén pedig sikerült rendelnem normális kerekeket hozzá:
Ám így is látható, milyen komoly változásokat kellett eszközölnöm a kocsin, és a nem látható (legalábbis laikus) szerkezeti különbségeket nem is említem. Elég ha az olvasók szemrevételezik a verda hátsó fertályát. A coupéból truck lett. Nekem így is tetszik.
A kustom megszületése:
Egy ideje már a fentebb említett okok miatt felhagytam az aktív LEGOzással, és inkább a Hot Wheels kustomizálásra koncentráltam.
Sok projekten voltam már túl, amikor belekezdtem ennek a kustomnak a megvalósításába, de így is egy csomó hibát elkövettem, ami ha szerencsés vagyok, nem látszik annyira . A végeredménnyel többé-kevésbé meg is vagyok elégedve.
A terv ugyanaz volt, mint a LEGO modellnél, illetve a BCC-nél, amikor megépítették a ’Bad News’-t: kompromisszum mentes old skool hot rod (ezeket is rat rodnak csúfolják, de ebbe inkább nem megyek bele, a különbségeket sokan elemzik a ratrodok és klasszik hotrodok között, véleméynem van, meg is lehet kérdezni, el is mondom, de nem vagyok én mérvadó) volt a cél, igénytelen, de nem szándékosan lerontott kasztni, bivaly motor, és feltűnő külső. A sárga szín adott volt. Meg egy felesleges Way 2 Fast.
Way 2 Fast
A cél az volt, hogy a kellően karcsú alvázat, a klassz kipufogókkal együtt, lerövidítve felhasználhassam. Ehhez kellett volna valami rendes fűrész, mivel sprotniból van az alja, vagyis fémből, és így nem lehet olyan könnyen formálni. Ekkor még nem volt ékszerészfűrészem, így azt kellett használnom, ami a kezembe akadt. ez pedig egy 300 Forintos Tacskós fűrész volt. Rendes szerszámmal jobban ment volna a nyesés, rá kellett hagynom az alján egy kicsit, majd lesorjáztam.
Az ékszerészfűrész
A kész
motorblokk
Így már volt egy alapom, amivel elindulhattam, ehhez kellett egy
motor, egy kerék és egy kasztnidonor. Plusz az aprólék. Körbenéztem a
háztájamon, mivel elég sok donort vásárolgattam össze ezért-azért, volt miből
válogatni.
Általában Maisto donorokkal dolgozom, mivel a gyártó modelljei elég
könnyen elérhetőek, már amennyiben hajlandóak vagyunk kifizetni értük
horribilis (a kiinduló HW modellekhez mérten) árat értük. Általában a kerekek
miatt veszem a Maistokat, de soknak a motorja, hűtőrácsa(külön jók a hot
rodok), lámpái, és a beltere. Ja, és mivel a Hot Wheelsek általában
„pizzakormánnyal” érkeznek, az is ki szoktam vágni, és általában a Maistok szép
kormányit applikálom be, sokszor kifestve. Szerencsésebbek dolgoznak még más
márkákkal is, mint például a Greenlight, az M2, a Revell, a Johnny Lightning
illetve a mainline-oknál magasabb minőségű hot wheels-szekkel, de hazánkban ez
igen nagy pazarlás lenne. Maistoból sok van, a fentebb említett márkákból
kevés. Ehhez a modellhez igazából egyetlen donorra lett volna szükség, és
tulajdonképpen akár egy példányból származhatnak is az alkatrészek, de én már a
darabokat szedtem ki a befőttesüvegekből.
Valószínűleg két
piros rodból volt a donor
A Maisto 29-es rodból származnak a kerekek, a motorblokk, az ülések, talán
a kormány is (mondom, befőttesüvegben vannak a cuccok), de a hűtőrács valahonnan
máshonnan van. Kellett még egy üzemanyagtartály, amit az egyik
játékkereskedésben kapható műanyag displayes betonkeverőről vágtam le, illetve
némi drót a motorblokkhoz, gyémántmintás lap a tűzfalhoz, egy szörfdeszka, és
valamilyen gyöngy a sebváltóhoz. Plusz némi sárga festék, amit szerencsésen
megtaláltam az említett játékkereskedésben igen jutányos áron meg tudtam
szerezni. Humbrol márkájú vízbázisú kis vacak, nem fed tökéletesen, de jelen
esetben ez egyáltalán nem probléma, sőt!
A kasztni, mint a másik meghatározó elem egy Midnight Ottotól
származik:
Elég sok munka volt a kasztnival, sok fúrás és fűrészelés, és még több
reszelés. Nem győzöm hangsúlyozni, milyen fontos a jó felszereltség. Nekem
sajnos akkor még nem volt megfelelő felszerelésem. A végeredmény:
A kasztni
A kasztni belsejére nem kellett semmilyen festék, mivel alapból a
rozsdához hasonló árnyalata volt, nem volt probléma, hogy helyenként nem vitte
le a körömlakklemosó.
Minden „hozzávaló” megvolt már, így már csak össze kellett rakni.
Persze a készítés fázisai nem volt olyan folyamatos, mint ahogy ezt most
leírom, de így egyszerűbb, arról nem is szólva, hogy jobb képet festek így
magamról J.
A szétvágott alváz hátsó kerékjáratát kireszeltem, amíg nem fért bele rendesen
a hátsó kerék tengelye. Külön tartópöcköt, vagy rézcső-darabot, hogy a tengely
a helyén maradjon, nem alkalmaztam, mivel a tervek szerint a benzintartály
tartja azt. Az üléseket a „kardánalagúttal” méretre vágtam, az utóbbit
kifúrtam, és egy fémdarabot a ráragasztott hobbiboltos gyönggyel beragasztottam
a lyukba. A szétvágott kasztni elejébe egy Maisto utánfutó platóját vágtam
bele, amibe egy lyukat vágtam. Ebbe ragasztottam a kormányrudat. Elég sok
„százujjas” szárazpróbát igényelt a méricskélés. Helyére került a tartály is,
melyre ragasztottam egy kör alakú műanyagdarabot, tanksapka gyanánt, majd ezüst
és matt fekete akrilfestékkel festettem meg. Ez majd az ülések hátuljára került.
Az egészet később leragasztottam az alvázra, miután sokszor bepróbáltam a
kerekeket. De előbb megcsináltam a jármű elejét.
A blokkról lepucoltam a felesleges műanyagot, kifúrtam a lyukakat a
kábeleknek, lefestettem a szelepfedeleket sárgára, a leömlőket berozsdásítottam,
és beragasztottam a kábeleket. A kábelek hobbiboltból vannak, csakúgy, mint az
a kis fém valami, ami az első tengelyt tartja a helyén. Nem tudom, hogy
eredetileg mi célt szolgál, de itt jó szolgálatot tett nekem. Az első kerekekre
raktam dobfék utánzatokat, melyeket az említett betonkeverőről származó
kerekekből alakítottam ki. Ezt is ezüstre festettem miután kifúrtam őket a
tengely miatt. Felragasztottam a fém izéket a vázra (előtte sokat próbálgattam
a „futómű-beállításokat”, mégpedig egy adag táblaragasztó segítségével),
beraktam az első tengelyt. Az első kerekek kaptak másfél réteg sárga festéket,
a motorblokk egy kis koszolást, a kasztni pedig egy kis rozsdaszerű festést.
Nem maradt más hátra, minthogy végül összerakjam teljesen. A vázra
rögzítve lettek a beltér elemei, a motorblokk, az első tengelyt tartó fém, majd
végül a kasztni is. Már csak a hátsó lámpákat kellett kifesteni, és a
szörfdeszkát behelyezni, amit egy kicsit egyedibbé tettem (eredetileg egy Deora
II HW része volt): reszelőkkel kialakítottam egy jellegzetes „nyomot” a
deszkán, melyet szerintem nem kell bővebben magyaráznom.
Cáparágta deszka
A végén álljon néhány kép az elkészült verdáról, látványos
környezetben:
