Avanti, avanti!

A Hot Wheels idei t-hunt sorozatának harmadik darabja is megérkezett hozzám. Ez volt az egyik leginkább várt modell, bár az idei sor kiugróan erős. Ez a modell a Studebaker Avanti.

Kétségtelen, hogy - többek között - az autók tekintetében is igen eltérő az amerikai és az európai ízlés. A tengerentúlon mindenekelőtt a nagy teljesítmény és a "macsó" kinézet számít, míg az öreg kontinensen többre értékelik a kifinomult formákat, az igényes és esztétikus kivitelezést. Ám 1962-ben, mikor a fentiek még fokozottabban érvényesek voltak, született egy európai szemmel is gyönyörű, a klasszikus olasz Grand Tourismokat idéző sportkocsi, a Studebaker Avanti.

A Studebaker egyike az Egyesült Államok legrégebbi autógyárainak; a cég közvetlen elődje az 1800-as évek végén az USA legnagyobb hintógyártója volt (egészen 1921-ig készítettek lovaskocsikat a south bend üzemben), kisszériás autóépítésbe 1902-ben kezdtek. 1905-től az elektromos hajtást benzinmotor váltotta fel és ezzel egyidőben a cég terjeszkedni kezdett; megjelentek az EMF, Flanders és Garford márkájú Studebaker kocsik. 1912-ben az EMF és a Studebaker egyesülésével megszületett a Studebaker Corporation. A cég a Fred M. Zeder által kifejlesztett hathengeres típusokkal szép sikereket ért el és a huszas évek Amerikájának egyik jelentős autógyártójává vált. 1929-ben megvették a neves, luxusautókat előállító Pierce-Arrow céget, ám ebbe az éppen kitörő gazdasági válság miatt kis híján belebuktak. Egészen 1935-ig tartott, míg a vállalat pénzügyi helyzetét rendbe tették, majd a következő években megteremtődött a Studebaker új arculata: olcsó, ám igényes, egyedi formatervű kocsikkal jelentkeztek. A termelés volumene évi 100 ezer darab fölé futott és ebben jelentős szerepe volt egy holland származású fiatal sztárdesignernek, Raymond Loewynek. Loewy-t sokan a huszadik század egyik legnagyobb formatervezőjének tartják, többek között az ő műve a Shell kagylóformájú emblémája is. Az ő vezetésével kifejlesztett modellek, mint a Champion, Commander, vagy a Land Cruiser (nem tévedés, a nevet a Studebakertől vette át a Toyota) sikerrel szerepeltek a negyvenes évek végén. Ám ötvenes évek közepére ismét anyagi nehézségekkel került szembe a vállalat; a Studebakert 1954-ben a Packard vette meg. A két teljesen eltérő modellstruktúrájú autógyár (Packard - luxuskocsik, Studebaker - középkategóriájú járművek) házassága nem volt sikeres; 1956 végén a Packard kivonult az autóiparból és a Studebaker magára maradt. A cég anyagi helyzete ezután már soha nem jött helyre, noha az 1959-ben bevezetett Lark típussal rövid időre sikerült fellendíteni a keresletet. A hatvanas évek elejére már nyilvánvalóvá vált a válság. Ekkor állt elő Loewy egy európai stílusú álomautó tervével, amivel javítani lehetne a cég image-ét. Beletelt némi időbe, míg meggyőzte az illetékeseket, ám amint elhangzott az igenlő válasz, rohamléptekben indult meg az új sportmodell fejlesztése. Rekordidő, mindössze 14 hónap alatt jutottak el az első skiccektől a szériagyártású típusig, amitől aztán leesett a nagyközönség álla... A stílszerűen Avantinak (olaszul: előre) elnevezett műanyag-karosszériás sportkocsi a maga 4.9 méteres hosszával és mindössze 1.4 méteres magasságával, jövőbe mutató ék alakú formájával alaposan megdöbbentette az embereket. Az Avanti-ba egy vadonatúj fejlesztésű 4737 köbcentis V8-as erőforrás került, aminek alapteljesítménye 210 lóerő volt, de egy Paxton-feltöltő beiktatásával akár 280-350 LE-s teljesítményt is ki lehetett csikarni belőle; így a kocsi végsebessége 225 km/h körül volt. Az Avanti másik különlegessége a tárcsafék volt, amit először ennél a típusnál alkalmaztak amerikai autóban. A biztonságra is szokatlanul nagy hangsúlyt fektettek az autó tervezésekor; a párnázott műszerfal és az üvegszálas műanyag kasztniba öntött acélkengyel ütközéskor védte a bennülőket. A Studebakert azonban már az Avanti kedvező fogadtatása sem tudta megmenteni. Az autógyártást 1964-től Kanadába helyezték át, ahol Chevrolet-motorok kerültek a kocsikba, majd 1966-ban végleg megszűnt a Studebaker. Nem zárta viszont be kapuit a régi üzem South Bend-ben. A Studebaker egyik márkakereskedője, Nathan Altman megszerezte az Avanti gyártási jogait. Az autóba a Chevrolet Corvette V8-asa került és Avanti II néven szinte változatlan formában forgalmazták. 1982-ben tulajdonosváltásra került sor, aminek keretében a cég az ohiói Youngstownba költözött. Az Avantit ekkor áttervezték, kockaformájú lámpákat kapott és a Corvette motorja helyett a Chevrolet Caprice ötliteres V8-asát szerelték be. A Sport Coupehoz 1987-ben csatlakozott a nyitott Cabrio, majd 1989-ben a négyajtós Limousine változat. Ezek is a Caprice enyhén módosított alvázára épültek. Egészen 1995-ig nem sok minden történt az Avanti körül. Ekkor egy Jim Bunting nevű férfi, a modell nagy rajongója, úgy döntött, megvalósítja régi álmát és elkészíti az Avanti modern változatát. A tervéhez nem kisebb személyt sikerült megnyernie, mint az eredeti Avantit tervező csapat egyik tagját, Tom Kelloggot. Már az első skiccek felvázolásakor eldöntötték, nem egy retrodesignos, vagyis régies küllemű autót fognak tervezni, hanem - úgymond - az Avanti szellemiségét hordozó ízig-vérig modern kocsit. Az AVX (AVanti eXperimental) tervezése során számos stíluselemet "csentek el" a Cadillac Eldoradoról és a Chevrolet Camaroról, de a végeredmény így is egy roppant harmonikus küllemű Grand Tourismo lett, akárcsak az ősmodell. A kész AVX prototípus részegységei különböző General Motors gyártmányokból származtak: a padlólemezt és a motort egy roncstelepről előbányászott '94-es Pontiac Firebirdtől örökölték, az ajtókat egy Oldsmobile Auroráról szerválták. Külön érdekességet jelentenek a kerek első lámpák, amelyek eredetileg egy 1968-as Jaguar E-Typehoz tartoztak. Az AVX-et a GM szakemberei segítségével áttervezték, sorozatgyártásra felkészítették. A gyártást azonban nem lehetett beindítani, mert a youngstown-i Avanti cégnél nem nézték jó szemmel a felbukkanó konkurenciát. Végül azonban sikerült megegyezniük: az Avanti megvette az AVX prototípus licenszét és gyártási jogát. A 2001-es new yorki autószalonon tartották az új évezred új Avantijának premierjét. A 70 ezer Dolláros, minden luxussal felszerelt Cabrioba a Corvette 330 lovas LS1-es motorját építik be, aminek erejét hatsebességes manuális váltó közvetíti a hátsó kerekekhez.


Maga a szó jelentése az olasz szótár szerint elég sokrétű. Ebben az esetben szerintem csatárt akar jelenteni.
A Hot Wheels féle feldolgozás szépen sikerült, bár a beltér a legtöbb autóhoz képest elég puritán. Legalábbis ami a kormányt illeti. Idén volt először, hogy a Mainline szériában is feltűnt, bár nem könnyű beszerezni. Én is külső segítséget vettem igénybe hozzá.
Hátul nagyobb a kereke, de nekem itt még tetszik is. Sajnos egy apróbb gyári hibája van ugyanis a hátsó kerék tengelye kicsit görbe. Mivel T-hunt így elvárható volt tőle, hogy kifessék a fényszórókat. Kicsit mondjuk el van csúszva, de még belefér. A Hot Wheels felirat és a TH logó is szépen olvasható rajta. Bár hátul a Studebaker elöl meg az Avanti az arany szín miatt kissé beleolvad a felületbe. Maga az öntőforma szép, részletes. A forradások is alig észrevehetőek. Remélem, hogy a többi TH is "könnyen" beszerezhető lesz.