A következő hetek tartalmából...

Már több mint 2 hete annak, hogy utoljára posztot írok itt. Ennek leginkább az időhiány az oka. Alapanyagból nincs hiány és hogy ezt bizonyítsam, íme pár felújításra váró darab. Van olyan ami siralmas állapotban van.

A legrosszabb állapotban ez a Jag van.

A gyártó a Impy / Lone Star. Vagy 5 festék van rajta. Ebből kis nyomozás után kiderítettem, hogy a kék az eredeti. A kerekek tengelye olyan rohadtak voltak, hogy eltörtek.De cserébe mindene nyílik. Kevés olyan mai kisautógyártó van, aki még ilyeneket készít.

Hogy az ismertebb márkáknál maradjunk egy szintén strapás állapotú Alfa SZ is érkezett.


Valamint egy jól ismert modell. Gondolom senkinek sem kell bemutatni a VW 1600Tl-t. Főleg, hogy már szerepelt is itt szintén egy felújítás alanyaként. Csak az nem az én kezemből került ki.


Az utolsó pedig egy érdekesség. A Zylmex egy kínai gyártó akinek néha nagyon jó dolgok kerülnek ki a kezéből. Ez is egy ilyen. A U. S. Mail truck. A két oldalsó ajtó mozgatható. Valamint a hátsó ajtó elrejthető a tetőben.

Amint megláttam egyből megszerettem. Egy nagyon faja kis játék. Ez is sorra kerül az elkövetkezendő hetekben.

Végül pedig egy Hot Wheels is befutott még a fullfém korszakból. Ez pedig a Greyhound bus.


Az alapanyagot unokatesómnak köszönhetem, aki rendszeresen járja az ausztriai bolhapiacot.
Cserébe három modellt neki is készítek.

Ferrari 308
Pontiac GTO
Iso Grifo

A pontos sorrendet még nem tudom, de mindent szépen kiposztolok. Remélem mindenki megleli az örömét egy-egy felújításban.

Fedőneve: Narancshéj

Jó ideje volt itt az utolsó bejegyzés, ami annak is "köszönhető", hogy egy hétig az ágyat nyomtam. Az élet nem állt meg és miután jobban lettem már el is kezdtem tervezni a következő projectet. Furcsa véletlen, hogy az alap beszerzése előtt posztolt ki Rájen egy speciális verzióját. Ez pedig a Hot Wheels féle Dodge Dart.

(Fotók: Tommi)

Bár nem e miatt indult meg az agyam. Ugyanis van egy kis filmes vonása is. A "Rém rendes családban" Al Bundynak egy ilyen kocsija volt. Bár az évszám nem pontos a modell azért stimmel. Ezt említettem Tomminak is és ő említette, hogy van egy bolhapiacról származó Mainline verziója, amit szívesen odaad nekem. Nem ez az első custom alap amit tőle kapok. Gondolok itt a Norev Golfra. Most Pénteken át is vettem tőle és már kezdett összeállni a dolog a fejemben. Ám mint mindig, most is történt egy kis hiba. Ugyanis eredetileg egy jóféle zöldet szerettem volna. Ám a kikeverés után a festék darabos lett és nem kis szitkozódás után töröltem a tervet. Így lett narancs színű, ami igazából jó is, mert a szélvédő is narancs színű. A narancsot két rétegben vittem fel rá. Az első réteget ecsettel, ami nem fedett olyan szépen, de már jó tapadást biztosított a következő rétegnek. Ezt már fogpiszkálóval vittem föl ami azért jó, mert könnyen és szépen el lehet teríteni vele a festéket. Itt még oldalt csak az első réteg van, míg felül már a második, végleges mennyiség.


Hátulra egy kis pluszként festettem egy fekete csíkot. A maszkolás jól sikerült aminek így éjfél körül nagyon örültem. Tervben volt egy kerékcsere is. Ezt egy régen megvett eléggé lelakott Ford Thunderbolt T-hunt volt. Tudom nem illik ilyet csinálni, de volt egy hibátlan verzióm ez meg eléggé játszott állapotban volt. A kerék is speciális festést kapott. Fekete lett narancs peremmel. Ezzel nagyon jó lett az összhatás.

(A háttérben már második réteggel festett az oldala is)

Viszont ez a kerék szélesebb tengelyű és egy kicsit nagyobb is. Emiatt az alvázat kicsit alakítani kellett hozzá. Megemeltem a hasmagasságot. és kicsit a tengely hosszából is lekaptam. Ezen kívül a lökhárítókat is lefestettem feketével, mert látszott rajtuk az a 5 év.


Így már csak a szélvédő maradt hátra, amit kicsit fel kellett polírozni, mert volt egy matt folt rajta. Ez már könnyedén megoldható volt és csak az összeszerelés maradt. A szegecsek a helyén tartják az alvázat így ezt már ragasztanom kell. Bár erre most nem volt időm, de jövő héten kifestem a hátsó fényszórókat és lelakkozom az egészet.

Jövő héten pótolom a hiányzó képeket. Mindenkinek Jó hetet Kívánok!

Update: Ezzel a képpel még tartoztam a nagyérdeműnek.


Plusz lefotóztam külön a belterét, ugyanis szerintem példás minőségű.


Kivéve a hátsó üléseket...

Valami közeleg!

Az elmúlt hetek mostanában sikertelen vadászatokkal zárultak. Néha 1-1 hiánypótló ugyan becsúszott, de igaz újdonság nem nagyon. Viszont úgy tűnik kezd javulni a helyzet. A minap egy újabb 2011-es ugrott be a kosaramba. Ez pedig a Dodge Challenger Drift Car. A tavaly megjelent Charger verzióhoz hasonlóan itt is valódi festést tükröz a modell. De a szponzor matricák itt is hiányérzetet keltenek. Sajnos az arányok sem az igaziak.. Sajnos a Hot Wheelsek még mindig nem gyógyultak ki a nagy hátsó kerék szindrómából, bár már (szerintem) lényegesen kevesebbszer fordul elő. Ahogy hazaértem egyből össze is hasonlítottam a normál K&N festésű verzióval. Teljesen új formát készítettek neki, ugyanis ez szélesebb. És a sárvédők is jobban ki vannak domborítva. A beltért a Chargerhez hasonlóan itt is kapott bukókeretet. A kormány azonban pizza maradt. Valamit valamiért. Sajnos csak itthon vettem észre, hogy mindkét oldalon két hatalmas sérülés van a matricákon.



Emellett két ritkaság is került hozzám. Az egyik igazából csak vissza. Az öreg AMX egy 1969-es Redline. Elég szakadt volt így rá is fért a felújítás. Köszönet érte Leslie_Bear-nek a Modellshow fórumról!


A másik, bár nem ilyen régi szintén ritkaságszámba megy. Ez az 1966-os Ford Fairlane Gt első kék színű variánsa 2008-ból. A barna verzió még máig könnyen fellelhető.

Sokkal elegánsabb mint a recolor. Bár ez ízlés dolga.
Köszönet érte Tomminak!

Avanti, avanti!

A Hot Wheels idei t-hunt sorozatának harmadik darabja is megérkezett hozzám. Ez volt az egyik leginkább várt modell, bár az idei sor kiugróan erős. Ez a modell a Studebaker Avanti.

Kétségtelen, hogy - többek között - az autók tekintetében is igen eltérő az amerikai és az európai ízlés. A tengerentúlon mindenekelőtt a nagy teljesítmény és a "macsó" kinézet számít, míg az öreg kontinensen többre értékelik a kifinomult formákat, az igényes és esztétikus kivitelezést. Ám 1962-ben, mikor a fentiek még fokozottabban érvényesek voltak, született egy európai szemmel is gyönyörű, a klasszikus olasz Grand Tourismokat idéző sportkocsi, a Studebaker Avanti.

A Studebaker egyike az Egyesült Államok legrégebbi autógyárainak; a cég közvetlen elődje az 1800-as évek végén az USA legnagyobb hintógyártója volt (egészen 1921-ig készítettek lovaskocsikat a south bend üzemben), kisszériás autóépítésbe 1902-ben kezdtek. 1905-től az elektromos hajtást benzinmotor váltotta fel és ezzel egyidőben a cég terjeszkedni kezdett; megjelentek az EMF, Flanders és Garford márkájú Studebaker kocsik. 1912-ben az EMF és a Studebaker egyesülésével megszületett a Studebaker Corporation. A cég a Fred M. Zeder által kifejlesztett hathengeres típusokkal szép sikereket ért el és a huszas évek Amerikájának egyik jelentős autógyártójává vált. 1929-ben megvették a neves, luxusautókat előállító Pierce-Arrow céget, ám ebbe az éppen kitörő gazdasági válság miatt kis híján belebuktak. Egészen 1935-ig tartott, míg a vállalat pénzügyi helyzetét rendbe tették, majd a következő években megteremtődött a Studebaker új arculata: olcsó, ám igényes, egyedi formatervű kocsikkal jelentkeztek. A termelés volumene évi 100 ezer darab fölé futott és ebben jelentős szerepe volt egy holland származású fiatal sztárdesignernek, Raymond Loewynek. Loewy-t sokan a huszadik század egyik legnagyobb formatervezőjének tartják, többek között az ő műve a Shell kagylóformájú emblémája is. Az ő vezetésével kifejlesztett modellek, mint a Champion, Commander, vagy a Land Cruiser (nem tévedés, a nevet a Studebakertől vette át a Toyota) sikerrel szerepeltek a negyvenes évek végén. Ám ötvenes évek közepére ismét anyagi nehézségekkel került szembe a vállalat; a Studebakert 1954-ben a Packard vette meg. A két teljesen eltérő modellstruktúrájú autógyár (Packard - luxuskocsik, Studebaker - középkategóriájú járművek) házassága nem volt sikeres; 1956 végén a Packard kivonult az autóiparból és a Studebaker magára maradt. A cég anyagi helyzete ezután már soha nem jött helyre, noha az 1959-ben bevezetett Lark típussal rövid időre sikerült fellendíteni a keresletet. A hatvanas évek elejére már nyilvánvalóvá vált a válság. Ekkor állt elő Loewy egy európai stílusú álomautó tervével, amivel javítani lehetne a cég image-ét. Beletelt némi időbe, míg meggyőzte az illetékeseket, ám amint elhangzott az igenlő válasz, rohamléptekben indult meg az új sportmodell fejlesztése. Rekordidő, mindössze 14 hónap alatt jutottak el az első skiccektől a szériagyártású típusig, amitől aztán leesett a nagyközönség álla... A stílszerűen Avantinak (olaszul: előre) elnevezett műanyag-karosszériás sportkocsi a maga 4.9 méteres hosszával és mindössze 1.4 méteres magasságával, jövőbe mutató ék alakú formájával alaposan megdöbbentette az embereket. Az Avanti-ba egy vadonatúj fejlesztésű 4737 köbcentis V8-as erőforrás került, aminek alapteljesítménye 210 lóerő volt, de egy Paxton-feltöltő beiktatásával akár 280-350 LE-s teljesítményt is ki lehetett csikarni belőle; így a kocsi végsebessége 225 km/h körül volt. Az Avanti másik különlegessége a tárcsafék volt, amit először ennél a típusnál alkalmaztak amerikai autóban. A biztonságra is szokatlanul nagy hangsúlyt fektettek az autó tervezésekor; a párnázott műszerfal és az üvegszálas műanyag kasztniba öntött acélkengyel ütközéskor védte a bennülőket. A Studebakert azonban már az Avanti kedvező fogadtatása sem tudta megmenteni. Az autógyártást 1964-től Kanadába helyezték át, ahol Chevrolet-motorok kerültek a kocsikba, majd 1966-ban végleg megszűnt a Studebaker. Nem zárta viszont be kapuit a régi üzem South Bend-ben. A Studebaker egyik márkakereskedője, Nathan Altman megszerezte az Avanti gyártási jogait. Az autóba a Chevrolet Corvette V8-asa került és Avanti II néven szinte változatlan formában forgalmazták. 1982-ben tulajdonosváltásra került sor, aminek keretében a cég az ohiói Youngstownba költözött. Az Avantit ekkor áttervezték, kockaformájú lámpákat kapott és a Corvette motorja helyett a Chevrolet Caprice ötliteres V8-asát szerelték be. A Sport Coupehoz 1987-ben csatlakozott a nyitott Cabrio, majd 1989-ben a négyajtós Limousine változat. Ezek is a Caprice enyhén módosított alvázára épültek. Egészen 1995-ig nem sok minden történt az Avanti körül. Ekkor egy Jim Bunting nevű férfi, a modell nagy rajongója, úgy döntött, megvalósítja régi álmát és elkészíti az Avanti modern változatát. A tervéhez nem kisebb személyt sikerült megnyernie, mint az eredeti Avantit tervező csapat egyik tagját, Tom Kelloggot. Már az első skiccek felvázolásakor eldöntötték, nem egy retrodesignos, vagyis régies küllemű autót fognak tervezni, hanem - úgymond - az Avanti szellemiségét hordozó ízig-vérig modern kocsit. Az AVX (AVanti eXperimental) tervezése során számos stíluselemet "csentek el" a Cadillac Eldoradoról és a Chevrolet Camaroról, de a végeredmény így is egy roppant harmonikus küllemű Grand Tourismo lett, akárcsak az ősmodell. A kész AVX prototípus részegységei különböző General Motors gyártmányokból származtak: a padlólemezt és a motort egy roncstelepről előbányászott '94-es Pontiac Firebirdtől örökölték, az ajtókat egy Oldsmobile Auroráról szerválták. Külön érdekességet jelentenek a kerek első lámpák, amelyek eredetileg egy 1968-as Jaguar E-Typehoz tartoztak. Az AVX-et a GM szakemberei segítségével áttervezték, sorozatgyártásra felkészítették. A gyártást azonban nem lehetett beindítani, mert a youngstown-i Avanti cégnél nem nézték jó szemmel a felbukkanó konkurenciát. Végül azonban sikerült megegyezniük: az Avanti megvette az AVX prototípus licenszét és gyártási jogát. A 2001-es new yorki autószalonon tartották az új évezred új Avantijának premierjét. A 70 ezer Dolláros, minden luxussal felszerelt Cabrioba a Corvette 330 lovas LS1-es motorját építik be, aminek erejét hatsebességes manuális váltó közvetíti a hátsó kerekekhez.


Maga a szó jelentése az olasz szótár szerint elég sokrétű. Ebben az esetben szerintem csatárt akar jelenteni.
A Hot Wheels féle feldolgozás szépen sikerült, bár a beltér a legtöbb autóhoz képest elég puritán. Legalábbis ami a kormányt illeti. Idén volt először, hogy a Mainline szériában is feltűnt, bár nem könnyű beszerezni. Én is külső segítséget vettem igénybe hozzá.
Hátul nagyobb a kereke, de nekem itt még tetszik is. Sajnos egy apróbb gyári hibája van ugyanis a hátsó kerék tengelye kicsit görbe. Mivel T-hunt így elvárható volt tőle, hogy kifessék a fényszórókat. Kicsit mondjuk el van csúszva, de még belefér. A Hot Wheels felirat és a TH logó is szépen olvasható rajta. Bár hátul a Studebaker elöl meg az Avanti az arany szín miatt kissé beleolvad a felületbe. Maga az öntőforma szép, részletes. A forradások is alig észrevehetőek. Remélem, hogy a többi TH is "könnyen" beszerezhető lesz.

2011 Hot Wheels poster

A várakozásnak vége. Már elérhető a 2011-es poszter sokak örömére. Lesz miből csemegézni. Még nem valami nagy de már élvezhető minőségű!

Nagy méretért klikk ide.

A T-huntokról külön nagy kép!Forrás: http://t-hunted.blogspot.com

Ugyaninnen már több kép is elérhető hasonló minőségben. Sőt 1-2 extra méretben is.
Link 1
Link 2

Matchbox 2011- Lancer Evo X Police - 2010

Végre hozzánk is megérkeztek az első 2011-es darabok. Olyan nagy késésben nincsenek, hiszen a hivatalos oldalakon is csak két hete jelentek meg a képek. Ráadásul Amerikában még nem is nagyon bukkantak föl. Így az első között közölhetek képeket az idén megjelenő első újdonságról.


Ez a Mitsubishi Lancer Evo X Police. Mivel ez van ráírva az aljára így nagy eséllyel csak rendőrként bukkan fel a sorozatokban. Az is kérdéses, hogy lesz-e valamilyen recolorja.



Amikor először megláttam róla a képet kicsit féltem attól, hogy túl nagy lesz a hasonlóság a Hot Wheels féle verzióval. Ezt csak fokozta az amikor a HW-t vizsgálva úgy tűnt, hogy az orr maszkja teljesen megegyezik. De amikor hazaértem minden kételkedésem eloszlott. Számos kisebb-nagyobb eltérés van a két modell között! Az egyik az, hogy a HW nagyobb egy számmal. A beltér is teljesen más. Bár az Mb-nek is úgy a kormánya, mint az l200-nak, de sokkal jobban kidolgozott. És helyesen a jobb oldalon van!

A többi eltérést is szépen végigvezetem:

Kezdjük az orrával. Az előbb írtam, hogy itt a legnagyobb a hasonlóság. A méretbeli eltérés csak annyi, hogy a Hw Evo-nak 1mm-rel magasabb a hűtőmaszkja. A rácsozásának a mintája is eltér. A rendőrnek részletgazdagabb szerszámmal készült. Ráadásul itt már nem a szélvédő műanyagából van kialakítva a fényszóró. Valószínűleg, hogy csökkentsék a másolás gyanúját.


A motorházon is van egy kis eltérés. Bár ezt mindkettőnél példásan megoldották. Az Matchbox itt is továbbment egy lépéssel. Még az ablaktisztító folyadék nyílását is megcsinálták rajta. Természetesen a tükrök is megvannak!


Szépen haladjunk hátrafelé. A tetőn ugye lényeges eltérés a fényhíd, ami szerintem hibátlan!. A Dodge Chargerekre is ilyen kellett volna! Itt is kapunk egy plusz kis részletet. Az antenna személyében. Az egyik leglényegesebb eltérés is itt mutatkozik meg. Ez pedig a B oszlop kialakítása. A HW a fém öntvényből, míg a Matchbox itt a szélvédőből alakította ki, akárcsak az Impreza rendőrnél. A kerék itt mindkettőnél tökéletes!


Végül a hátulja. Itt a tamponozás elég puritán. Bár a Hot Wheelsnek is csak azért, mert speciális sorozatban van. Sajnos a képen nem látszik, de az alváz kipufogó része itt mindkettőnél teljesen ugyan olyan, csak a méretkülönbség látható. De a kis extrát itt is a Matchbox lövi el. Ugyanis itt még fényvisszaverő prizmák is láthatóak.

Összességében az autó nagyon dög!. A tamponozás, a fényhíd, a kerék és a kocsi arányai tökéletes összhangban vannak.

Remélem a többi újdonság is ilyen mértékű kidolgozást kap!

A főnök

Már jó ideje nem volt időm foglalkozni a bloggal főleg,hogy a szünet előtti idő a suliban nem feltétlenül a kegyelemről szól. Úgy terveztem, hogy ezt a cikket is előző hét végén írom meg mint az audit, de nem volt rá idő. Szerencsére a képeket megcsináltam, mert utána 2 akku elhalálozott a fényképezőből.

A legelső bejegyzésemnél említettem, hogy nagy Mustang fan vagyok. Innen már aki járatos a Ponycar történetében sejtheti miről lesz szó. Ez nem más mint a 1970-es 302 Boss. Az eredeti történetét a az Autohistory gyönyörűen összefoglalja, így én most erre nem térek ki külön. Számomra ez az autó volt modellben az ami Nicolas Cage-nek a Tolvajtempóban. Az "unikornis".
Feldolgozásban nincs hiány, ugyanis a Maisto a Hot Wheels és a Matchbox is földolgozta. De egy minőségi darabot nehéz volt belőle beszerezni.

Elsőként a Maisto:
A Maistonak megint sikerült tökéleteset alakítania. De ez nem egy magas árfekvésű darab, így elég szerény. Beltere egyáltalán nincs, amit a sötétített szélvédővel próbáltak elkendőzni. A kerék az enyémnél a hagyományos Matchboxra hajazó forma. A képeket Rájen posztjából kölcsönzöm a fent említett fotós problémák miatt.



Ugyanez Hot Wheelsben:
Ez az autó egy nagyon jellegzetes HW. Hátul nagy kerekek, kissé kilógó motor lángminta. Természetesen nem csak így elérhető a boltokban. Az évek során ebből is számos verzió született. Ezzel a legnagyobb problémám az hogy keskeny és kicsi. Emiatt nem lehetett szépen kialakítani az első fényszóró melletti két kis bemélyedést.

(Forrás: Wikia)

Ebből létezik fehér belteres verzió is ami azért érdekes, mert ettől a kiálló motor és a hűtőrács a fényszórókkal szintén fehér. Egy kis ideig birtokoltam egyet, de végül túladtam rajta.

A Matchbox:
Ezt szerettem volna legjobban beszerezni, de egyszerűen nem jött össze. Ami elérhető áron volt annak a színe nem stimmelt, aminek meg a fényezése kielégítő volt annak az ára volt magas. De a türelem meghozta gyümölcsét. A legutóbbi börzén sikerült szert tennem egy jó ár-minőség arányú modellre. Ez egy 2005-ös Superfast verzió. Érdekes, mert én sehol nem találkoztam vele a boltokban amikor megjelent. Most is a Matchboxshop-nak köszönhetem a beszerzését. De Rájennek is szerepe volt benne. Ugyanis a vele elcserélt két dinky egyikéért váltottam be.
Természetesen kibontottam, így legalább jobb képeket tudok róla mutatni.

Jövő héten egy kicsit termékenyebb leszek hála az őszi szünetnek.

Kellemes Hétvégét!